Vörös Zóna – Alföldi Róbert

RÉSZLETEK

Mi kell ahhoz, hogy valaki otthagyjon egy biztos társulatot, igazgatást vállaljon, majd mindent újrakezdjen? Mikor érdemes alkalmazkodni, és hol van az a pont, amikor a kompromisszum már önfeladás volna? A Vörös Zóna vendége ezúttal Alföldi Róbert, akinek pályája nemcsak nagy szerepekből és rendezésekből, hanem markáns véleményformálásból, látványos, kockázatos és sokszor következményekkel járó döntésekből épült fel.

Gyerekkorától színésznek készült, a szentesi drámatagozat és a Színház- és Filmművészeti Főiskola után pedig a Vígszínházban kezdte pályáját. Raskolnyikovot, Rómeót és Ivan Karamazovot is eljátszotta, első rendezése a saját adaptációjában színpadra állított Trisztán és Izolda volt. Kilenc társulati év után, 2000-ben a szabadúszást választotta.

Számos televíziós munkát, valamint több sikeres külföldi rendezést követően 2006-ban elvállalta a Bárka Színház vezetését, két évvel később pedig sikeresen pályázott a Nemzeti Színház igazgatói posztjára. 2008 és 2013 között vezette az intézményt, amelyet művészi szempontból teljesen megújított, a közönség, majd a kritika szimpátiáját is elnyerve. Öt év után azonban nem folytathatta, ismét szabadúszóként kellett újradefiniálnia a helyét a magyar színházi életben és a nyilvánosságban. A színház, a rendezés és a televízió között mozogva újra és újra választania kellett művészi szabadság, népszerűség, biztonság és személyes következetesség között.

Ez az este nem szabályos életútinterjú, nem is szereplisták felsorolása lesz, és nem ismételjük meg azokat sem, amit már annyiszor megosztott a közéletről. Ez az este – ahogy korábban Hernádi Judittal vagy Molnár Piroskával – sokkal inkább személyes beszélgetés arról, hogyan lesz egy kimondott igenből vagy nemből szerep, előadás, intézmény, közéleti állásfoglalás — végül pedig egy egész életpálya.