Nyugat vagy Kelet? Merre tart épp Kompország? A Magyar Narancs-est sorozat negyedik rendezvényén Romsics Ignác történésszel és Tóth István György szociológussal, a TÁRKI vezérigazgatójával beszélget Fazekas Zsuzsanna, a lap munkatársa.

A „Nyugathoz tartozás” gondolata évszázadok óta visszatérő ígéret és vágy a magyar közgondolkodásban, a jelen politikai helyzetben pedig sokan a választásokat is Kelet és Nyugat közti döntésként értelmezik. De mit jelentene ez valójában? Intézményi mintakövetést? Gazdasági fejlettséget? Az Európai Unió forrásait? Vagy az uniós értékközösség normáit is, jogállamiságot, polgári értékeket? Esetleg egy mélyebb kulturális-mentális átalakulást? Egyáltalán mit jelent a „Nyugat” és mit a „Kelet” a magyar társadalom számára? A kérdés nemcsak külpolitikai orientáció, hanem társadalomszervezés szempontjából is fontos: milyen intézményrendszert, milyen állam–polgár viszonyt, milyen értékhierarchiát tekintünk kívánatosnak?

Megosztja-e a magyarokat ez a kérdés, vagy inkább különböző jelentéseket rendelünk ugyanazokhoz a fogalmakhoz? És egyáltalán: befogadja-e a Nyugat Magyarországot – és tágabban a posztszocialista közép-európai országokat – teljes értékű tagként, vagy mindig marad egy „félperifériás” pozíció? És ha így van, létezhet valóban önálló közép-európai modell? Volt-e valaha reális „harmadik út”, és ha igen, mit jelentett volna a gyakorlatban?

A beszélgetés célja nemcsak az, hogy egyszerű választ adjunk arra, melyik parton kellene kikötnünk, inkább az, hogy tisztázzuk: mit értünk a partokon és mit jelent ma a Nyugathoz tartozás – gazdasági, politikai, kulturális és mentális értelemben? Milyen történeti minták, beidegződések és viták alakítják erről való gondolkodásunkat? És van-e olyan közös minimum, amely mentén a „kompország” végre nemcsak sodródik, hanem tudatosan választ irányt?