„Lassan indulok haza a havasesőben a két már nem annyira veszekedő kamasszal… persze ez a villamoson még kitart, a kocsinál nem mondom, hogy ölik egymást újra, de a cukkolás újra kezdődik, már csak megszokásból is… remélem, még hosszan műsoron lesz, időnként meg kellene nézniük. Minden szereplő maximálisan tökéletes alakítást nyújt. Igazi élményszínház.” (csokibonbon.hu, 2017. november 29.) csokibonbon.hu
• „ »Erre a városra nem terjed ki a jóisten illetékessége« – mondja Alföldi, amely egyértelműen a jelenre íródik át. De adott esetben a testvérpár értelmetlen háborúzásában is párhuzamot lehet találni a darab világa és a magyar valóság között.” (Fritz Gergely, Tiszatáj Online, 2013. augusztus 6.) Tiszatáj Online
• „Nem megy bele az előadás abba a kínálkozó lehetőségbe, hogy csupán a frázisokat mutassa meg. Emberi sorsokat látunk, akik megpróbálnak igazán tenni, de a nagyon akarásuknak nyögés a vége. Annyira el vannak foglalva a kitűzött fő céljaikkal, hogy nem figyelnek egymásra – ők sem – és így elkerülhetetlen a tragédia.” (Széplaki Nóra, KultOn, 2013. április 1.) Kulton.hu
• „(…) kacagsz, mert nem bírod ki, de pontosan tudod, hogy közelről és távolról sem vicces, amit látsz: csakis valami tragédia, csakis az elválás, a végleges búcsú vethetne véget neki.” (Tóth Kata, Kortárs Online, 2013. március 19.) Kortarsonline.hu
• „Ha színre lép, megtelik élettel az Átrium színpada. Alkoholista tiszteletest játszik nagy önfegyelemmel. Tévelygő lelkek védőangyalaként maga is áldozattá lesz a groteszkre hangolt tragikomédiában.” (Kovács Dezső, Revizor, 2013. április 2.) Revizoronline.com
• „A szöveget és helyzeteket pontosan értelmező előadásban Alföldi Róbert intellektuálisan rendkívül finoman, érzékenyen megemelt Welsh atya alakításához méltó partnerek a Connor fivéreket játszók, a Színművészeti Egyetemen ezekben a szerepekben Gothárral már gyakorlatozott Ficza István és Rétfalvi Tamás, s Mészáros Piroska bumfordian, érdesen kedves Kicsilánya, akiről nem tudható, csalódottságában melyik utat választja majd, a maradást-e, vagy az elmenekülést.” (Szűcs Katalin Ágnes, Criticai Lapok, 2013/03. p.7)
• „Ebben a kétségkívül élvezetes darabban ez a bizonyos puska többször is elsül, de a poént végül mégsem lövi le. Sőt igazából nincs is poén, csak kérdések vannak, azok viszont fontos kérdések.” (Szarka Károly, prae.hu, 2013. február 15.) Prae.hu
• „A tragikomikus, bornírt viszálykodás fölötti gúnykacaj mint össznépi nonszensz jelenik meg.” (Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2013. február 1., p 23.)
• „Az apai örökséget zsarolással kisajátító, katolikus szentek szobrait gyűjtő Valene Ficza István megformálásában kéjeleg a testvére fölötti hatalmaskodásban, Rétfalvi Tamás által megszemélyesített fivére a kisemmizettek és megalázottak gyűlöletéből merít erőt a kisszerű pusztításhoz, kettejük mesterien felépített interakciói adják az előadás tengelyét.” (HVG 2013/4., 2013. január 26., p 38-39.)
• „Csodát ugyan ne reméljünk tőle, de miközben az Átrium ódon, vasvázas ajtaján a kilincset markolásszuk, megcsikordulhat bennük az érzés, hogy talán nem is kéne folyton pusztítanunk egymást. Sem családilag, sem társadalmilag.” (Majoros Sándor, Irodalmi Élet, 2013. január 21.) LINK: Regenytar.hu
• „A rendező ezúttal fiatalabbnak álmodta meg a Connor testvéreket, akik tragédiája így talán még inkább fejbe vágja a nézőt, hiszen bennük a jövő látszik elveszni így, és nem csupán két megkeseredett 40-es párharca elevenedik meg, akik már képtelenek a változásra.” (Bagi Ágnes, CampusOnline, 2013. január 15.)
• „Alföldi Róbert Welsh atya szerepében megragadó őszinteséggel beszél az évek óta dúló kultúrharcról. Egy pontos, szórakoztató előadásban, ahol tudjuk, hiába szül a másik fél szívatása fergetegesebbnél fergetegesebb poénokat, a játék vérre megy.” (Hodászi Ádám, Ellenfény Online, 2013. január 14.)
• „(…) már nem is kell különösebb múlt vagy tapasztalat ahhoz, hogy az ember belezápuljon az életbe.” (Kovács Bálint, Origo/Egyfelvonás, 2013. január 11.)
• „Somehow this play rang the bell to the prehistoric times of two brothers: Cain and Abel which was so tragic. At the same time with all the funniest situations was a reminder of the 20th century’s two famous enemy figures called Tom and Jerry. It all depends what mood we are in, what angle we look at when we watch these awesome actors of the Vaknyugat!” (Aggie Reiter, Rolling in Budapest, 2013. január 10.)
• (…) Két testvér, tulajdonképpen szintén két óriáscsecsemő, képtelen kijönni egymással, de a másik nélkül sem tud élni. Marják egymást rendesen. (…) És közéjük toppan be az elmagányosodott Welsh atya. (…) Idült alkoholista, örökös depresszióban szenved, ahogy Alföldi Róbert megformálja. Nem dülöngél, csak leheletnyit inog, de ez, ahogy Alföldi játssza, felér egy földrengéssel. (…) Két elsőrangú fiatal színész kapott nagy lehetőséget, Rétfalvi Tamás és Ficza István. Szerepük szerint sportot űznek abból, hogy melyikük kerekedik felül, ha úgy tetszik, szobán belül kié a hatalom? És nem tudnak leállni, békétlenségük örök. (…) És itt is van egy nő, Kicsilánynak hívják, Mészáros Piroska alakításában, jelezve, hogy azért neki sem sikerült egészen felnőnie, aki legalább szeretne normális életet élni, férfihoz vonzódni. ” (Bóta Gábor, Népszava, 2013. január 5.)
• „(…) [Gothár Péter] a két testvér röhejesen vérre menő marakodásáról, viccesen morbid gyűlölködéséről szóló történetben katalizátorként ődöngő, alkoholizmustól és lelkiismereti gyötrelmektől szenvedő pap szerepére Alföldi Róbertet állította a két frissen végzett színész mellé, akik már tavalyelőtt is játszották az összeférhetetlen-elválaszthatatlan testvéreket. (…) Természetes komolysággal, mélyen megélt fájdalommal adja az önkínzó, az alkalmatlanságának tudatától szenvedő férfit. Szinte rejtegeti a szöveg humorát, a fontoskodón visszaismételt mondatokban nem a szellem nehézkessége, a leépülés szánalmassága, hanem a reménytelen küzdelem, az egyre fogyatkozó erejű igyekezet, az erkölcsi erő megfeszítése érvényesül.” (Zappe László, Népszabadság, 2012. december 31.)
