20

„A túlélés számít, az mindent felülír. Erkölcsöt, morált, önbecsülést. És aztán szinte fülünkben halljuk Hendrik Höfgen klasszikussá vált önfelmentését: én csak egy színész vagyok.”

„Fontos és mellbevágó előadás, ami érzékenyen érintheti a nézőt, de pont annyira szélsőséges és durva, mint a világ, ami körülvesz bennünket.”

„Urbán ügyesen és precízen mutatja meg, hogy Hendrik Höfgen (Alföldi Róbert kristálytiszta alakítása) mennyire korunk embere, hiszen az idő, amelyben élünk, közel áll ahhoz az időhöz, amiről Mann ír, azzal, hogy Mann idejében a fény és a sötétség határai világosak voltak, míg a mai időkben, amiről Urbán beszél, ezek a határok sokkal elmosódottabbak, így az ember is bizonytalanabb benne.”

„Az állapotokra adott művészi válasz nem lehet másmilyen, mint nyers és könyörtelen, ha kell, obszcén és trágár. A regnáló hatalom alázatos szolgáját nem lehet többé finomkodóan meglegyinteni már a színpadon sem. Hidegvérrel kell belerúgni, hátha észhez tér.”

„Amit most látunk, az pláne nem polgári szórakoztató színház, és nem cél, hogy jól érezzük magunkat a nézőtéren, ehelyett egymást követik a durva meglepetések (ahogy mellesleg a közéletben is - folyton ér minket egy újabb hidegzuhany a híreket olvasva). Ha néhány másodpercig valami andalításra emlékeztető zene szólal meg, azonnal elkezdhetünk tartani attól, hogy jön a következő csavarás.”